Kereskedelmi kultúra Magyarországon

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság weboldala is idézte az Origo cikkét, melyben a notebookok körében a gyártók által nyújtott jótállási és garanciális feltételeket szedték kiemelkedő alapossággal össze. A táblázatokban megjelent információk azonban komoly kérdéseket vetnek fel abban a témában, hogy a gyártók/kereskedők betartják-e megfelelően a jogszabályokat, illetve igazi kedvezményeket nyújtanak-e a vásárlóknak, vagy csak mézesmadzagot húznak el az orrunk előtt.

A napokban tette közzé az EU illetékes, fogyasztóvédelemmel foglalkozó főigazgatósága (DG SANCO) a fogyasztóvédelmi eredménytábla frissített, 2009-es számait. Az eredményeket összesítve, illetve országokra bontva is meg lehet tekinteni. Sok érdekes adat mellett a leginkább megdöbbentő eredmény számunkra az volt, hogy az előző évezred vége, az új évezred eleje óta ismert szabályozást a fogyasztók elállási és szavatossági jogairól a kiskereskedők mindössze 5-6%-a ismeri pontosan, szemben a 25%-os uniós átlaggal.

Eggyel korábbi cikkünkben foglalkoztunk éppen a Happy Care termékbiztosításával, mely megkötése után hosszas és a fogyasztó szempontjából nem túl eredményes harcot írt le: a fogyasztó szeretett volna pénzt kapni a megkötött biztosítása után. Az újabb, hozzánk érkezett észrevétel után felmerülhet a kérdés: mire is jó egy ilyen termékbiztosítás?

Divatos termék lehet a termékbiztosítás, melyet a cégek nagy része valahol a "garancia" megerősítésére ajánl fogyasztóinak. A termék akár jó is lehetne, de nem az. Ezt korábban többször is éreztük, de most, az elmúlt időben kaptunk olyan levelet, melynek alapján nyilvánvaló, hogy a biztosítás valahol semmire sem jó. A díját kifizetjük, ám hogy valaha kapunk-e érte valamit, erősen kérdéses.

Végre valahára felébredtünk az EU-csatlakozás okozta Csipkerózsika álmunkból, s nekiállt egy szűk szubkultúrán túl (akiket eddig is foglalkoztatott a téma) az ország jó része felháborodni azon, hogy magyar terméknek álcáznak (állítanak) sok mindent, ami valójában nem az. A beszéden túl úgy tűnik, hogy a 2010-es választásokon győztes párt programjában meghatározott hasonló célokat is sikerült végrehajtani, ráadásul egy hatóság is munkába lendült.

Nem célunk a sokak által szinte napi rendszerességgel kritizált közszolgáltatások vizsgálata, figyelemmel követése, hiszen egyrészt nem tartoznak a kereskedelem, a szolgáltatások élvonalába, másrészt nem innen várjuk a "friss szelet", a megújulás élharcosaként eddig sem a közszolgáltatások jeleskedtek. Ezúttal azonban kivételt teszünk, mivel egy korrekt reform érdekes csökevényével találkoztunk.

Bár a hatóságok nem akartak (mertek) állást foglalni, a bíróságokon elindított közérdekű keresetek állásáról pedig nincsen tudomásunk, ki merjük jelenteni: a nagyobb áruházak és néhány kisebb üzlet gyakorlata, mely szerint a kerékpárokra csak akkor vonatkozik a jótállás (garancia), amennyiben a kétkerekűeket fizetős összeszerelésre, felülvizsgálatra viszik, nem tisztességes eljárás.

Legfrissebb olvasói levelünk afféle karácsonyi klasszikusként indult. Az emberek többsége bizton hiszi, hogy 1 héttel, vagy pár nappal karácsony előtt jó ötlet rendeléseket feladni a neten, s szegény cégek mindent visszaigazolnak, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a kiemelt forgalom idején egyenesbe hozzák éves adataikat.

Korábban - még az elmúlt évtized elején - vitáztam egy hazai vendéglátós ismerősömmel, amikor nem értettünk egyet abban, hogy megélne-e Magyarországon egy, az osztrák Rosenberger-hez hasonló sztráda étteremlánc. Úgy gondoltam, hogy az autóval utazók körében van fizetőképes kereslet a nem olcsó, de magas minőségű, látványos szolgáltatásra. Azóta a világ változott, s sajnos Magyarországon sem hazai kezdeményezés, hanem a Marché jelent meg az autópályákon látványos, ám cseppet sem olcsó kínálatával.

Furcsa kérdéssel keresett meg a minap egy ismerősöm. Felmerült a kérdés, hogy korrekt-e a Media Markt akkor, amikor egy hajszárító esetében nem ad lehetőséget a vásárlónak az elromlott termék javíttatására, hanem egyből, ráadásul a vásárlástól számított 5 évig azonnali cserét kínál. Vihar egy pohár biliben, botrányt okozni vágyó fogyasztó, vagy valami más áll a háttérben? És egyáltalán, kinek van igaza?

Csak a járulékos költségeket kell tételesen feltüntetnie ma a különböző utazási irodáknak, a ténylegesen fizetendő árat nem. Így az ügyfelek gyakorta találkozhatnak olcsó, azonban megtévesztő ajánlatokkal. A TUI új gyakorlata talán változást hozhat a hazai piacon.

Nagy örömünkre ismét napirendre került a téma: az utazási irodák jelenlegi árfeltüntetési gyakorlata teljesen non sense, sem a fogyasztóvédelmi irányelveknek, sem a követendő, európai gyakorlatnak nem felel meg. Ezt korábban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, több fogyasztóvédelmi civil szervezet, illetve oldalunk is támadta. A 2009-ben elnyert turisztika és fogyasztóvédelem pályázaton több előadáson tételesen mutattuk be, miért megtévesztő a katalógusok, hirdetések tartalma.
 

Korábban nagy híve voltam az áruháznak, elsősorban mindig a szolgáltatások minősége volt, ami tetszett. Lehet, hogy rossz minőségű volt a szekrény, az ágy, de ha kellett jöttek, cseréltek, de előfordult, hogy a pénzt is visszaadták. A laza elegancia tapasztalataim szerint nem csak a tegezős kommunikációban, de a reklamációs ügyintézés terén is megjelent, amit vélhetően már kevesebben kritizálnának, mint előbbit. Az utóbbi időben azonban egyre többször vonogattam a szemöldököm, hétvégén pedig egy megtévesztéses eset került előtérbe.

Az e-kereskedelem fejlődésének fontos állomása volt, amikor internetes árverésen nyílt lehetőség használt termékek eladására vételére, megszabadulhattunk másoknak értékes, de számunkra csak porfogóként funkcionáló tárgyainktól. Gyors, kevés energiát igénylő, viszonylag olcsó árucsere mind a két fél számára. A tapasztaatok azonban azt mutatják, hogy az internetes árverések ma már nem (vagy jobbára nem) a háztartási szemét kiárusításának helyszínei, hanem félhivatalos kereskedelmi platform, ahol üzletszerűen működő eladók tesznek szert adózás nélküli nyereségre, a vásárlónak pedig szinte semmilyen szavatossági, garanciális jogérvényesítési lehetősége nincsen.

Nemrégiben írtunk egy kismama megpróbáltatásairól, akitől a Centrum azt várta volna el, hogy az automatán 17:46 perckor megjelenő "minimum 80 Ft" üzenetből (tájékoztatásból) rájöjjön arra, hogy igazából 160-at kellene befizetnie.

Fogyasztóvédőként sok parkoló társaságokkal szemben érkezett panasszal találkozthatunk. Többsége utólag rekonstruálhatatlan történet, van a jogszabályok eleve egyoldalú, nehezen betartható, esztelen felépítéséből következett. Vagyis praktikusan a hétköznapokban nehéz volt velük bármit is kezdeni. Az egyik olvasói levél azonban olyanra derített fényt, amelyről mi - őszintén szólva - még nem hallottunk. Hogy a kereskedelmi kultúra a parkolási szolgáltatások területén erős fejlesztésre szorul, tudtuk. De hogy ennyire???

A tegnapi napon a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete adott ki sajtóközleményt, mert nyáron számos fogyasztó jelezte, hogy akciósan hirdetett utat keresett, ám mire az irodába ért, már szó sem volt a kedvezményes szálláslehetőségről (azt már régen (sic!), akár egy hete) lefoglalták, de helyette - nem meglepő módon van másik. Ami szintén nem meglepő módon drágább, mint a figyelmünket felkeltő út.

Sokszor hangoztatott mottónk: a hibát el lehet követni, mert hazudik, aki még nem követett el. De nem mindegy, hogyan kezeljük az erre érkező reklamációt. Esetünk az egyik legkorrektebb hazai példa, amivel találkoztunk. Pedig a cég nem követett el semmi különöset, csak azt tette, amit tennie kellett.

Bár borok terén a kilencvenes években keletkezett érdeklődésem és kitartó kóstolásaim miatt közelebb járhatok az igazsághoz, korai sörszeretetem az utóbbi években új lendületet kapott. Szaporodnak az olyan éttermek, kocsmák, ahol tiszta, megfelelően kesernyés, nagy habtartósságú nedűket kóstolhatunk és ihatunk, de az import sörök nagy száma, a széles, bár kevés helyen és drágán kapható belga, holland, német szortiment is bizakodással töltheti el a sörszerető embert. A többség azonban nem érdeklődik a boltban 500-1400 Ft/L áron kapható nedűkért, veszi az olcsót. A nagy cégek minőségrontó, s ezáltal sajnos átverő politikájának éppen ők az áldozatai.

Nemrég még virágzó webáruház, ma már csak egy átirányított domain. Önmagában ebben semmi különös nincsen, ám a bírósági határozattal zárult fogyasztói panaszügy sajnos máshol is előfordul. Ahogyan pedig a céget eltüntették a kötelezettségvállalások teljesítése nélkül, mondhatnánk, hogy "tanítani való" ám mivel kereskedelmi kultúráról írunk blogot, nem mondjuk. Sőt.

Korábban már írtunk róla, sokan, sokféle értelmet, hátteret gondolnak, vagy szeretnének gondolni a "3 munkanapos", "72 órás" "3 napos" cserének. Írtuk, hogy 3 napon/munkanapon belüli pénzvisszafizetési, kicserélési kötelezettsége nincsen az üzletnek, ha a termék hibátlan. A hibás termékek esetében azonban ténylegesen van egy kicserélési kötelezettség.