Korábban - még az elmúlt évtized elején - vitáztam egy hazai vendéglátós ismerősömmel, amikor nem értettünk egyet abban, hogy megélne-e Magyarországon egy, az osztrák Rosenberger-hez hasonló sztráda étteremlánc. Úgy gondoltam, hogy az autóval utazók körében van fizetőképes kereslet a nem olcsó, de magas minőségű, látványos szolgáltatásra. Azóta a világ változott, s sajnos Magyarországon sem hazai kezdeményezés, hanem a Marché jelent meg az autópályákon látványos, ám cseppet sem olcsó kínálatával.
Olvasónk egy, az Ausztriában található Marché kapcsán osztott meg velünk egy pozitív élményt, mely útmutatóul szolgálhat a hazai kereskedelmi, szolgáltatói kultúra, gondolkodás fejlesztéséhez.
Ausztriában, a Wörthersee mellett álltunk meg a Marché étteremben, immár sokadik alkalommal, az éves síelésből hazafelé. Az étterem friss kínálata, tisztasága, hangulata ellensúlyozza a nem túl olcsó árakat (2 felnőtt, egy 5 éves gyermek ebéde 14 ezer forint volt). Nagyobbik gyermekünk az étteremben felejtette nemrég kapott (egyébként pár ezer forintos) kabátját, melyre természetesen csak a határ közelében jöttünk rá. Bár nem sok reményt fűztünk a dologhoz, a mosonmagyaróvári MOL kútnál lévő hazai Marché lánc alkalmazottjától megkérdeztük, nem tudnák-e utánunk küldeni a kabátot (a gyermek ragaszkodott hozzá), esetleg egy amúgy is erre járó szállítmánnyal.
A hazai kiszolgáló - egyeztetve vezetőjével - kedvesen ugyan, de elutasított arra hivatkozva, hogy jobb, ha ezt mi beszéljük meg velük, de egy elérhetőséget mindenképpen szerez (kihozott egy prospektust, melyen a lánc összes tagjának központi elérhetőségei rajta voltak). Bár csökkent reményekkel, de mégis megpróbáltam, s harcos édesanyaként e-mailt írtam az osztrák étteremnek.
Legnagyobb meglepetésemre másnap meg is kaptam a választ, melyben örömmel értesítettek, hogy a kabátot megtalálták, félretették, s amennyiben megadom a címemet, természetesen postázzák csomagként a címünkre.
Hatalmas élmény volt azt tapasztalni, hogy a vásárló akkor is fontos, amikor már fizetett és elhagyta a pultot (csak összevetésül az itthon mindenhol kinn függő "a pulttól való távozás után reklamációt nem fogadunk el" jelmondattal), ráadásul ezért anyagi áldozatot is vállal - akár egy ebéd felének megfelelőt.
Egy biztos: egy ilyen magatartás megerősített abban, hogy lehetőség szerint minden alkalommal ott ebédeljünk - étkezzünk. Kívánom, hogy a hazai Marché is erre a szintre pozicionálja magát.
Nem szeretünk külföldi példákkal dobálózni, hiszen az ott "kinn" egy távoli világ, ahová el szeretnénk jutni, s reméljük, hogy ez be is következik. Addig is idegesítő azonban azt látni, hogy mekkora a különbség, így a jó példákat is itthonról keressük.
A példa azonban rendelkezik hazai párhuzammal, s annyira élesen elkülönül a hazai gyakorlattól, ahol minden kedvezményt, segítséget úgy adnak a szolgáltatók, kereskedők, hogy az nekik lehetőleg egy fillérjükbe se kerüljön.
Reméljük egyre kevésbé...
