A napokban tette közzé az EU illetékes, fogyasztóvédelemmel foglalkozó főigazgatósága (DG SANCO) a fogyasztóvédelmi eredménytábla frissített, 2009-es számait. Az eredményeket összesítve, illetve országokra bontva is meg lehet tekinteni. Sok érdekes adat mellett a leginkább megdöbbentő eredmény számunkra az volt, hogy az előző évezred vége, az új évezred eleje óta ismert szabályozást a fogyasztók elállási és szavatossági jogairól a kiskereskedők mindössze 5-6%-a ismeri pontosan, szemben a 25%-os uniós átlaggal.

A hatályos hazai jogban a távollévők között kötött szerződések esetében (ezek jellemzően az e-kereskedelem keretein belül, katalógusáruházon keresztül kötött üzletek, azaz minden vásárlás, ahol a szerződés megkötése telefonon, interneten, faxon keresztül történt meg) egy speciális, 8 munkanapos elállási lehetőség illeti meg a fogyasztót (természetes személyt). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy indokolás nélkül visszaküldheti a terméket, a vételárat pedig 30 napon belül kell megkapnia az üzlettől.

A rendeltetészerű használat mellett bekövetkezett értékcsökkenést a fogyasztónak nem kell kifizetnie, azaz hiába bontotta ki a csomagolást, hiába nem vadonítújan küldi vissza a terméket, a kereskedőnek az új termék árát, a vásárláskor fizetett vételárat kell visszatérítenie anélkül, hogy akiszállítás költségeit átterhelné a fogyasztóra.

A kutatás azt támasztja alá, hogy míg a kereskedők 70%-a állítja, hogy tisztában van a jogszabályokkal, a valóságban ezek töredéke tudott pontos választ adni két igen alapvető, a mindennapok fogyasztói érdekvédelmét érintő kérdésre.

A két kérdés a távollévők között kötött szerződések esetében az elállási idő hosszára kérdezett rá, míg a másik a hibás termékek visszaküldésére rendelkezésre álló időre (utóbbi esetben a helyes válasz a szavatosság 2 éves időtartama lehetett volna). Előbbire a kiskereskedők 5,9, utóbbire 5,3%-a válaszolt helyesen.

Korábban többször értekeztünk annak kapcsán, hogy a kereskedő visszaél-e helyzetével, s nem a valós információt közli szavatosság, jótállás, elállás tárgyában a fogyasztóval, ám ez az eredmény egy ennél talán még komolyabb hiányosságra világít rá: közel egy évtizeddel a Ptk és az egyéb vonatkozó jogszabályok megváltozása után is rendkívül alacsonyak a konkrét kiskereskedői tudásszintek. A probléma orvoslása részben kormányzati, részben piaci feladat. Az államnak segítenie kell - detektálva a védendő fogyasztókat mélyen érintő problémát (ellenőrzésekkel, szankciókkal párhuzamosan) - a piacnak pedig rá kell ébrednie, hogy az eladók alulinformáltsága veszélyezteti a fogyasztóknak a kereskedelembe vetett bizalmát.