A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság laboratóriumi vizsgálatot indított korábban annak érdekében, hogy a különleges minőségű lekvárokat és szörpöket ellenőrizze. Szörpöt sajnos nem találtak kiemelt kategóriában, a lekvárok esetében 22 mintából 1 esetben meg nem engedett módon tartósítószert tartalmazott a lekvár, 2 esetben a feltüntetett összetevők nem egyeztek meg a valós adatokkal.
A Magyar Élelmiszerkönyv 2010 óta rögzíti, hogy lekvárok és szörpök esetében mely elvárásoknak kell megfelelni, ha a készített termékre a "különleges minőségű" vagy "prémium" jelzőket használta címkézés, vagy hirdetés alkalmával. Sajnálatos, hogy az üzleteket járva a mintákat vásárló ellenőrök nem találtak ilyen jelzéssel ellátott szörpöt, csupán 22 lekvárt. Úgy tűnik, a hazai piac még nem vevő a magas minőségű szörpökre.
A lekvárokkal szemben elvárás, hogy a fenti jelzőket használva tartósítószert a lekvár nem tartalmazhat, s az is, hogy szilvalekvár kizárólag csak szilvából készülhet, cukor hozzáadása nélkül. További elvárás, hogy a vízoldható szárazanyagtartalom (kvázi a gyümölcstartalom) szilvalekvár esetében legalább 55%, míg más gyümölcsök esetében minimum 25% kell, hogy legyen.
Ezeknek az elvárásoknak a vizsgált lekvárok mind megfeleltek, kivéve 3 terméket. Ez a 3 kifogásolt termék sem minősül veszélyesnek, ám fontos, hogy ha egy termék megvásárlásakor a vásárló több pénzt fizet egy különleges minőségért, akkor az ellenértéknek megfelelő legyen a lekvár. Ez nem teljesült egy olyan termék esetében, ahol mégis tartalmazott tartósítószert a termék (szorbinsav), s két olyan termék esetében, ahol a szárazanyagtartalom a feltüntetett 62% helyett csupán 29, illetve 32% volt. Ez jelentős eltérésnek mondható.
A hatóság sajnos nem hozta nyilvánosságra az elmarasztalt vállalkozások (termékek) elérhetőségeit, így a fogyasztók nem tudnak érdemben tájékozódni arról, hogy mely gyártók termékeit vásárolhatják nyugodtan, s a gyártók is különösebb aggodalom nélkül várhatják a következő vizsgálatot, hiszen egy "ejnyebejnyén" túl az igazi fenyítés, a nyilvánosságra hozatal elmaradt.
Különös erkölcsi és gazdasági kérdés a hatóságok ezzel kapcsolatos magatartása, évek óta állítja komoly dilemma elé a döntéshozókat. Kérdés, hogy mely problémák esetén érdemes egy vállalkozást "meghurcolni" hiszen egy nyilvánosságra hozatal évek munkáját teheti tönkre. Álláspontunk ugyanakkor az, hogy a hazai piacon sajnos igen általános, hogy a minőséggel következmények nélkül lehet csalni. Igaz ez élelmiszerekre, de más termékekre is. A fogyasztó legfeljebb gyanít ilyen problémákat, a hatóságok azok, amelyek a piacon fennálló bizalmi válságra megoldást mutathatnak. De ez csak abban az esetben áll, ha tényleges problémákra hívják fel a figyelmet, ám akkor minden esetben. Nem szabad előfordulnia annak, hogy egyik borász neve nyilvánosságra kerül, a másiké nem, előbbi tönkremegy, utóbbi vígan hamisít tovább.
