Lényegében erről ír a Tékozló Homár egy olvasói levél kapcsán. A jelenség, hogy az utca egyik oldalán épült házakra a hivatalos T-Home díjszabás az érvényes, míg az utca másik oldalán lévők esetében ennek töredékéért lehet szélessávú internet előfizetést kötni. Az utca "olcsóbbik" oldalán versenytársként jelen van a Digi, míg a másik oldalon senki más, csak a T. Igyekeztünk más oldalról körbejárni a problémát, tisztázni a megválaszolatlan kérdéseket.

A TH a jogosan felháborodott fogyasztói levelet tette közzé, az illető tudatos fogyasztóként a GVH-hoz, illetve magához a T-Home-hoz fordult. A GVH elutasítóan válaszolt, hiszen az árfeltüntetés helyes, ám egyes helyeken, egyes személyek számára kedvezményt ad ezekből a meghirdetett díjakból. Ennek megfelelően a GVH nem látott okot a beavatkozásra, nem valószínűsít olyan jogsértést, mellyel szemben a Hivatal eljárhatna. Úgy gondolom, ez így is van, s ismét csak az értelmetlen összeesküvés-elméleteket szaporítjuk, amikor ezt a kormány vállalkozásokat védő utasításaira vezetjük vissza.

Az persze felmerülhet, hogy mivel diszkriminációról beszélünk (s már csak megközelítés kérdése, hogy negatív, vagy pozitív), ezt a diszkriminációt tiltják-e szabályok itthon. A helyzet azért szerencsétlen, mert előfordul bizony, hogy egy adott szórakozóhelyre a nőket ingyen engedik be. Előfordul, hogy egy szálláshelyen 6 éves korig nem fizetnek a gyermekek, de ismert volt az az akció is, ahol annyi százalék kedvezményt kapott az illető a szemüvegkeret árából, ahány éves volt - rettentő mód diszkriminálva a társadalom széles rétegeit.

Ebbe a sorba illeszkedik jelen esetünk is, hiszen van a hivatalos díjszabás, melytől adott esetben el lehet térni, kedvezményt adva egyes ügyfeleknek. Itt tisztán és racionálisan annak adnak kedvezményt, aki igénybe tud venni másik szolgáltatót, jelen esetben egy sokkal olcsóbb szolgáltatásokat nyújtó társaságot. Álláspontunk szerint a gyakorlat nem jogszabálysértő, legalábbis nem sért olyan jogszabályt, melyek megsértése esetén hatóság szankcionálhatná a céget. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor etikailag és üzletpolitikailag rendkívül rossz döntést hozott a T-Home.

Ahhoz, hogy tisztán lássunk a kérdésben, tudni kellene azt is, hogy miért van az, hogy az utca egyik oldalán csak egy szolgáltató van jelen. Az elmúlt évtized lakásépítési hevében többször hallhattunk olyanról, hogy egyes lakóparkok, házak építői kizárólagos szerződést kötöttek egy adott távközlési szolgáltatóval, s a beköltözőknek az adott szolgáltató csomagjai voltak csak elérhetőek. Az akkori városi szellők azt az üzenetet fújdogálták, hogy ezek a kizárólagos szerződések a szolgáltatók közötti megegyezésen alapultak, vagyis ahol egyik szolgáltató jelent meg, oda a másik a fogyasztó kérésére sem volt hajlandó bevezetni szolgáltatását. Amennyiben ez így ebben a formában igaz, azt sokkal érdekesebb és esélyesebb lett volna (lenne) bejelenteni a Versenyhivatalánál. Amennyiben ez nem igaz, akkor kérdés, hogy milyen technikai akadálya lehet annak, hogy az utca mind a két oldalán megjelenjen akár nem is kettő, hanem 3-4 szolgáltató.

Nem lehet ezen téma felbukkanásakor nem szólni a hűségnyilatkozatok átkáról. Több éven keresztül harcoltak egyének, civilek, hatóságok és foglalkoztak a kérdéssel bírók, míg végül sikerült elérni, hogy a hűségnyilatkozatokat tényleg önként, nem meghosszabbíthatóan vállalták az ügyfelek. Most, amikor tényleg nincsen kényszer, szomorú látni, ahogy önként és dalolva vetik magukat a fogyasztók a szolgáltatók ölébe pár ezer forint pillanatnyi kedvezményért - feladva mobilitásukat, szabadságukat, az elkövetkező két év árcsökkenésének és minőségjavulásának kihasználását.

A TH cikket (postot) teljes egészében itt olvashatod el.