Az e-kereskedelem fejlődésének fontos állomása volt, amikor internetes árverésen nyílt lehetőség használt termékek eladására vételére, megszabadulhattunk másoknak értékes, de számunkra csak porfogóként funkcionáló tárgyainktól. Gyors, kevés energiát igénylő, viszonylag olcsó árucsere mind a két fél számára. A tapasztaatok azonban azt mutatják, hogy az internetes árverések ma már nem (vagy jobbára nem) a háztartási szemét kiárusításának helyszínei, hanem félhivatalos kereskedelmi platform, ahol üzletszerűen működő eladók tesznek szert adózás nélküli nyereségre, a vásárlónak pedig szinte semmilyen szavatossági, garanciális jogérvényesítési lehetősége nincsen.

Egyik panaszosunk hazai portálon vásárolt cipőt, a Vaterán. A megvásárolt cipőt jó referenciákkal rendelkező magánszemély adta el, eladásainak száma jóval ezer felett volt.

A vevő elmondása alapján a Vaterán meghirdetett ED Hardy csizmát (18.000 Ft, eredeti árban 20.000Ft a boltban) a  bevásárlóközpontban lévő Ed Hardy boltban vett át, nyugtát nem kapott a vevő. A boltban azt a tájékoztatást kapta, hogy ha bármi gond van a csizmával, a boltban tudja érvényesíteni szavatossági igényeit. A csizma azonban szétjött, és azt ki is cserélték első alkalommal az üzletben. A vevő ekkor mondta, hogy inkább kifizet még 2.000 Ft-ot (a boltban 20.000 Ft ez a csizma) és az eredeti árról így kapna egy nyugtát. Az üzletben azt mondták, hogy nem kell, ugyanúgy tudja érvényesíteni szavatossági igényeit. A vevő másodjára hozta vissza a csizmát ugyanazzal a hibával (a sarkából darabok estek ki), de ekkor az üzletből elutasító válasz jött a panasszal kapcsolatban.

Sok más esetben is láthatjuk, hogy gyakran új termékeket értékesítenek látszólag magánszemélyek úgy, hogy nem adnak számlát, illetve más bizonylatot, vagyis egyszerre kerülik el az adófizetést és a fogyasztónak nyújtandó szavatossági kötelezettséget, valamint rontják a korrekt kereskedők versenyhelyzetét és a kereskedelmi kultúrát.

Informálódtunk az eladók között, s kiderült, több üzlet is árusít, de számos magánszemély hoz be külföldről termékeket, melyeket itthon búsás haszonnal adhat tovább. Az eladók minősítéseinél gyakran látható több százas, vagy több ezres szám sem azt támasztja alá, hogy az online piactereken unatkozó háziasszonyok adják el megunt papucsaikat, illetve használaton kívüli, gyűjtőknek szánt szokol rádióikat.

A megoldás sajnos ismét a szabályozásban kereshető. Bármilyen szép gondolat, mégiscsak utópia a piac önkéntes önszabályozása, hiszen a fogyasztó egyértelműen csak az olcsóbb termék vásárlása felé hajlik akkor is, ha tudja, hogy így a fekete kereskedelmet erősíti, s önként lemond szavatossági jogairól is. Vagyis hiányzik a másik oldal, amelyik kikényszeríti a "kereskedőből", illetve a piacterek üzemeltetőiből a korrekt, jogkövető magatartást.

A megoldás kettős. Vagy a forrás- és emberhiánnyal küszködő hatóságok (NFH, APEH, VPOP) mennek ki próbavásárlások után az e-piactéren eladók címére, s néznek utána az eladott termék eredetének, majd büntetik meg a jogszabályokat és az ezzel járó kötelezettségeket megszegő kiskereskedőket, magánszemélyeket, vagy olyan szabályozás születik, ahol a felelősség az üzemeltetőé.

Nem lenne utóbbi sem kivétele, hiszen felelőssége az élelmiszerpiac, a vásárok üzemeltetőjének is van, nyilvánvaló, hogy egy online téren egyesével eladókat hajkurászni szinte lehetetlen úgy, hogy az eredmény kimutatható legyen: tisztességes, nem adócsaló, a fogyasztói jogokat is biztosító eladók legyenek a értékesítők.

Szabályozási javaslatok:

1. A hazai portálokon jelenleg is meglévő nyilatkozat (magánszemélyként vagy jogi személyként jár-e el az eladó) legyen kötelező
2. Eladni csak hiteles, igazolt személyi adatokkal lehessen
3. A magánszemélyek részére kereskedlemi regisztrációt kell előírni, ha egy évben pl. 10 eladásnál több történik, vagy adott értékhatár felett ad el
4. A magánszemélyek esetében egy alacsony átalányadó legyen, 10% körüli kulccsal
5. Rendezni kell a portál üzemeltetőjének azt is, hogy az eladó magánszemélyek is a Ptk hibás teljesítésre, jótállásra vonatkozó feltételeinek megfelelő szerződés keretein belül adjanak el termékeket, azaz ne mentesítsék magukat a szavatossági, jótállási felelősség alól.
6. Adott értékhatár és mennyiség felett csak kereskedő adhasson el a portálon
7. Amennyiben a nyugtaadási kötelezettség, a bejelentési kötelezettség, vagy a szavatossági igényérvényesítés feltételei csorbulnak, a vásárló az üzemeltetőhöz fordulhasson, aki pedig nem teljesítés esetén kizárja az eladót a portálról, s egyben kérje adott, hatáskörrel rendelkező hatóság vizsgálatát
8. Kérdéses, hogy a távollévők között kötött szerződésekről szóló uniós, de itthon implementált jogszabály miért nem tekinti védendőnek az e-árveréseken vásárló fogyasztót. Míg egy webshopban azonosítható eladótól vásárolt termék esetében a fogyasztó 8 munkanapon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől, ezt egy e-piactéren vett termék esetében jelenleg nem teheti meg.