Most ez lett a címe, de akár születhetett volna pár hónapja olyan post is, amikor "vevőszédítés"-ről írunk. A magát a magasabb minőség mellett is olcsónak hirdető lánc meglehetősen sután áll az akciókhoz, hiszen minden nagy, országos pontgyűjtő és beváltó, vagy matricagyűjtő akció végén ezrek maradnak dühösek.
Ezúttal a "Dzsungelmánia" elnevezéssel illetett gyermekőrjítő boltbacsalogató akció borította fel számtalan gyermek, az ő hisztijük kapcsán pedig (nagyszülőkkel együtt) legalább kétszer ennyi felnőtt hormonháztartását. Csak remélni merem, hogy amennyiben létrejön és elterjed egy "családbarát" védjegy, a Spar nem pályázik és nem nyeri el azt.
Az új gyűjtögetéssel kapcsolatosan két problémám volt. A kiindulási alap ugye az, hogy x forint költés után kapsz matricákat. Ezek a Garfield-szerű rémmel borított csomagokban rejtőző állatok (matricák) aztán kétféleképpen végezhetik: vagy összeragasztgatja velük a lakást a gyermek, vagy veszek neki egy albumot, amibe beillesztheti. Vagyis a Spar - nevéhez hűen - már itt spórolt az akció költségein. Nem elég ugyanis, hogy a gyermek a matricát gyűjtendő vásárlásra ösztönzi a szülejét (illetve talán élethűbb azt írni, hogy: a Spar-ban vásároltat a szülejével), hanem még külön pénzen albumot is venni kell hozzá.
A vicces szituáció ezután keletkezett, hiszen az album (amit ugye pénzért lehet venni) már az akció elején nehezen volt elérhető. Szülői közösségekben már-már a korabeli Schwarzenegger-film (Hull a pelyhes) Turboman beszerzéséhez hasonló történetek keringtek arról, hogy hol, milyen módon, mikor lehet albumhoz jutni. Volt szülő, aki egy napon 5 üzletet keresett fel (meg is érdemli), mivel minden üzletben másikba irányították, "ahol még kapható". Előfordult az is, hogy adott nap reggelére rendelték be az édesapát mondván, hogy: új szállítmány érkezik (mondanom sem kell, nem érkezett).
Az igazság az, hogy általánosságban az akciók ilyetén alakulása nem feltétlen építi a hazai kereskedelmi kultúrát. Elsősorban azt az üzenetet közvetíti, hogy a lánc bohócot (sic!) csinál vásárlóiból, másodsorban azt, hogy évek óta nem tudja (nem is merem gondolni, hogy nem akarja) kiszámolni, milyen készletekkel számoljon egy hasonló promóció esetén.
Az erkölcsi oldalát nem is nézem, de azért kívánom az üzletlánc minden felelős, a kérdésben döntési jogosultsággal bíró dolgozójának/vezetőjének, hogy az ország összes csalódott gyermekének vinnyogását, sírását, követelőzését álmában hallgassa - hosszú évekre elegendő program lesz.
