Korábbi, turisztikai szolgáltatások területén eltöltött hosszú idő ellenére is meglepődtem akkor, amikor megtudtam: egy nagyobb vendégsereg összesítésben ásványvizet fogyaszt a legtöbbet, még egy olyan, bevallottan alkoholizálásnak szentelt eseményen is, mint egy esküvő. Úgy gondoljuk legalábbis, hogy ásványvizet, ám az esetek többségében éppen ez az a termék, ahol a vendéglátósok a legtöbbet keresik rajtunk.
Siralmas tapasztalatok
Az éttermek, illetve egyéb vendéglátóipari egységek természetes szokása, hogy az ásványvizes palackokba szódát, vagy csapvizet töltenek, majd azt adják lehűtve a vendégnek, ásványvíz gyanánt. Hogy mekkora a vendéglátásban azon cégek aránya, akik ténylegesen ásványvizet adnak, amennyiben azt rendelek, kérdés. Az azonban bizonyos, hogy az elmúlt egy évben, havi 5-20 éttermi rendelésünk során mindösszesen 8 olyan egységgel sikerült találkozunk, ahol felszolgálták a termékeket (nem önkiszolgáló), s az asztalnál nyitották ki az ásványvizet.
A szóda, illetve csapvíz ásványvízként való felszolgálása a jelen jogszabályok alapján a fogyasztó megtévesztésének minősül (amennyiben a terméket vendéglátós természetes személynek adja el), hiszen a kettő ára között lényeges különbség húzódik, s amennyiben az árlapon kínált termékek közül a fogyasztó azzal a tudattal vásárol, hogy egy adott márkájú, s minőségű terméket kap, az ügyleti döntését is befolyásolja, ha a csomagolás mögött más rejlik.
Hungarikum az emésztőben
Siralmas ezzel párhuzamosan a hungarikumok jeles körének "szódavíz" nevű tagja, illetve annak státusza is. Ahelyett ugyanis, hogy a szódavíz nem egy megbecsült, korrekt, de az ásványvízhez képest alacsony áron ajánlott termék, még az étlapok többsége is megfelejtkezik róla. Felmerül a gyanú az emberben: még a végén feltűnne az egymás után szódát és ásványvizet fogyasztó vendégnek, hogy ugyanazt kapja, csak az egyikért háromszor-négyszer annyit fizet? Nem kell marketing gurunak lenni ahhoz, hogy a szódavíznek nagyobb reklámot csapjunk, s ezzel párhuzamosan sokat kereshessen a vendéglátós anélkül, hogy átverné ügyfelét.
Szódát lehet ugyanis gusztusos, akár antik szódásüvegben adni, vagy nem elvetélt ötlet a termék alapjául szolgáló vizet nem simán a csapból, hanem adott, jól megválogatott, alacsony ásványianyag-tartalmú, üdítő ízű forrásvízből adni. Lehetne közel olyan vonzó, mint egy belga sörcsap a 24-féle sörével: 5-10 féle forrás-, és ásványvízből kínált szódacsap...
Mit tehet a kevéssé kreatív vendéglátós?
Először is: nem veri át a vendéget. A vendégek jó része ugyanis semmiképpen sem ütődött. Még pesti vicc is van az ásványvíznek álcázott, szódával frissen töltött terméket felszolgáló pincér foga között elmorzsolt szisszenésről, mely a szénsav szabadulását hivatott pótolni. A emberek tudomásul veszik ezeket az átveréseket, mivel botrányt senki nem szeret okozni, azt a sértődést és pofavágást pedig már többször átéltem jómagam is, amikor szóltam, hogy szeretném, ha a vizet az asztalnál nyitnák ki - holott felszolgálási alapszabályról van szó. A megtévesztések állandósulása megsemmisíti a bizalmat a szolgáltatói szektor iránt, aminek egyenes következménye a forgalomcsökkenés, illetve a borravaló, s költés minimalizálódása: legfeljebb a "kötelezőt" fizeti a vendég.
Másodszor: a bizalomért jó minőséggel (mind a termék, mind a felszolgálás) lehet harcba szállni, melynek alapja, hogy az italokat a helyszínen, az asztalnál nyissák ki, amennyiben ez jellegénél fogva lehetséges. Legyen az bor, üveges sör, ásványvíz, üdítő, vagy bármi más. A pótcselekvés undort keltő, mint például amikor eleve a kézben hozza a kupakot a pincér, majd miután a felét kitöltötte pohárba, komoly műgonddal rácsavarja a maradék vízre a kupakot...
A fogyasztói felelősség
A hatósági ellenőrzések fontosságát lehet ismételten hangsúlyozni, hiszen amennyiben az élelmiszerekkel kapcsolatos minden fogyasztóvédelmi hatáskört bekebelező MGSZH komolyan venné a fogyasztói érdekek védelmét, egy évben kétszer tartana nagyobb razziát, s vizsgálná meg a felszolgált "ásványvizek" minőségét, majd bírságolná az érintetteket, komolyan szűkülne azok köre, akik megpróbálkoznak a "trükkel". S hogy utána a "szakma" érdekképviselői teleüvöltenék a sajtót azzal, hogy a hatóság pár példára alapozva rontja a szakma hitelét, már más kérdés. Akinek van erre képe, bőre, tegye.
A fogyasztó ugyanakkor szintén tehet azért, hogy változzon a helyzet. Ha azt szeretne inni, akkor kérjen szódavizet (hivatalosan akkor teheti meg, ha az étlapon szerepel, de ha szerepel a fröccs, akkor már joggal kérheti tisztán is), vagy igenis várja el, hogy a terméket a helyszínen, az asztalnál bontsák ki. Nézze meg a palackon az ásványvíz minőségmegőrzési idejét, sok esetben az már régen lejárt, vagyis sokadszorra töltik újra.